A házi szamár vad ősei a núbiai és a szomáliai afrikai vadszamarak, amelyek mára szinte kipusztultak. A szamarat elsősorban teherhordásra használják, akár 300 kg-ot is elbír; ritkábban igavonásra, lovaglásra, illetve tartják tejéért, húsáért és bőréért. A nőstény neve szamárkanca, a kölyök csikó. A házi szamár növényevő. Takarmányban való szerénysége közmondásos: a csalánt, sóskát és vizelettel vagy ürülékkel szennyezett füvet kivéve gyakorlatilag minden növényi táplálékot megeszik, sőt a fát is megkóstolja, és részben képes megemészteni. Számára azonban a tiszta víz létfontosságú. Igénytelenségét és azt a képességét, hogy kevéssé tápláló növényfajokkal is beéri, vad őseitől örökölte, amelyek a domesztikáció előtt gyakran száraz fűfélékkel és félsivatagi tüskés cserjékkel táplálkoztak. Élettartam: 27–40 év, tömeg: 80–480 kg (kifejlett), sebesség: max. 24 km/ó, marmagasság: 79–160 cm (kifejlett).