A gyermek hirtelen és hevesen sírni kezd abban a pillanatban, amikor kilép a szobából. Ha ez gyakran előfordul, az egyik lehetséges magyarázat a szeparációs szorongás. A szeparációs szorongás rendszerint már csecsemőkorban megjelenik, és a gyermek fejlődésének természetes része. Ennek ellenére az egész család számára megterhelő lehet.
Ez a szorongás valójában a gyermek erős érzelmi megélése, aki fél a szülőktől vagy közeli személyektől való elszakadástól (különválástól). Ebben a cikkben tisztázzuk a szeparációs szorongás okait, tüneteit és a megküzdés lehetséges módjait gyermekeknél.
Mi is pontosan a szeparációs szorongás, és mikor jelentkezik általában?
A szeparációs szorongás a közeli személyektől való elszakadástól való félelmeként írható le, és leggyakrabban az anyától vagy más elsődleges gondozótól való elváláskor jelentkezik. Általában csecsemőkorban, 6–8 hónapos kor között bukkan fel, amikor a gyermek jobban érzékeli a környezetét, és egyre inkább megkülönbözteti a közeli személyeket az idegenektől.
Ismert, hogy a szeparációs szorongás csúcsa az első életév környékén jelentkezik, és egyes esetekben akár 3–4 éves korig is eltarthat. A fejlődés során fokozatosan enyhül, de intenzitása és időtartama nemcsak az életkortól, hanem a gyermek egyéni sajátosságaitól is jelentősen függ.
Pszichológiai szempontból ez a gyermek természetes reakciója arra, hogy tudatosul benne saját létezése és a szülőktől való függése. Az egészséges érzelmi fejlődés megnyilvánulása, amikor a gyermek fontos érzelmi kötelékeket alakít ki.
Milyen tünetei vannak a szeparációs szorongásnak?
A leggyakoribb és legszembetűnőbb tünet a szülő távozásához kapcsolódó sírás. Csecsemőknél és totyogóknál megjelenhet továbbá szorongósság, az anya állandó jelenlétének igénye, túlzott ragaszkodás és nyugtalanság.
Nagyobb gyerekeknél a szorongás hasi fájdalmat, fejfájást, illetve alvási vagy étkezési problémákat is kiválthat. Jellemző lehet az óvodába, a nagyszülőkhöz vagy más, szülők nélküli helyekre járással szembeni ellenállás is.
Nagyon gyakori tünet a játékokhoz, takarókhoz vagy plüssökhöz való ragaszkodás is, amelyek biztonságérzetet adnak a gyermeknek, és a közeli felnőtt jelenlétének pótlékaként szolgálnak. A szülőknek érdemes gondosan megfigyelniük gyermeküket, feljegyezni azokat a helyzeteket, amikor a szorongás tünetei megjelennek, és igyekezniük kell megkülönböztetni, hogy rövid epizódról vagy hosszan tartó problémáról van-e szó.
Miért éppen az Ön gyermekénél jelentkezik a szeparációs szorongás?
Az érzékenyebb idegrendszerű gyermek drámaibbnak élheti meg az elszakadást. Nagy szerepe van a családi háttérnek is. Jelentős változások, mint például a költözés, testvér születése, családi konfliktusok vagy az óvodakezdés kiválthatják, illetve felerősíthetik a szeparációs szorongást.
Nem kell attól tartania, hogy a szeparációs szorongás azt jelenti, hogy valamit rosszul csinált. Ez a fejlődés természetes szakasza, amelyet kisebb-nagyobb mértékben minden gyermek átél. Ennek ellenére számos tévhit és előítélet kering, például hogy a szorongás csak a túlvédő szülők gyermekeit érinti. Valójában rendkívül egyéni jelenségről van szó, amely inkább magának a gyermeknek a személyiségétől és temperamentumától függ.
Hogyan segíthetünk a gyermeknek megbirkózni a szeparációs szorongással?
Sokat segít a nyílt kommunikáció, a helyzet egyszerű szavakkal történő elmagyarázása, valamint az elköszönés és visszatérés rendszeres rituáléinak bevezetése. Ezek a rituálék azért fontosak, mert a gyermek hozzászokik hozzájuk, és a helyzet kiszámíthatóvá válik.
Érdemes a gyermeknek egy biztonságot adó tárgyat adni (kedvenc játék, plüss), amely a „barátja” lehet. Fejlesszék a gyermek képességét, hogy egy ideig egyedül legyen. Kezdjenek rövid időtartamokkal, és ezeket fokozatosan hosszabbítsák.
Ahogy fentebb is írtuk, a szeparációs szorongás normális. Szakemberhez akkor forduljanak, ha a gyermek szeparációs szorongása megakadályozza a mindennapi életvitelt, tartósan fennáll vagy túlzottan intenzív. Igyekezzenek előre elkerülni a kapkodó búcsúzkodást, ne távozzanak titokban, elköszönés nélkül, és ne hagyják figyelmen kívül, illetve ne bagatellizálják a gyermek érzéseit. A szeparációs szorongás természetes, de kezelhető.