Minden nap munkába járunk, hogy legyen megélhetésünk, megtaláljuk az önmegvalósítást, és pénzügyi stabilitást biztosítsunk magunknak és a családunknak. Közben gyakran észre sem vesszük, milyen keveset beszélünk a munkánkról a gyerekeinkkel, és mennyi kérdőjel maradhat a fejükben megválaszolatlanul. A gyermeki elme kíváncsi.
Az olyan egyszerű válasz, mint hogy „Anya megy dolgozni”, ma már nem elég. A gyerek szeretné tudni, hol töltik a szülei a napjuk jelentős részét. Meg kell értenie, miért járunk munkába, és mit csinálunk ott. Azok a gyerekek, akik a szüleiktől egyértelmű válaszokat kapnak, nagyobb biztonságban érzik magukat, könnyebben viselik a munkanapok alatti különlétet, és fokozatosan pozitív, egészséges viszonyt alakítanak ki a munkához.
Mikor és miért kezdjünk a gyerekekkel a munkáról beszélni?
Pszichológusokkal, pedagógusokkal és szülőkkel folytatott beszélgetések alapján tudjuk, hogy a munkáról szóló, érzékeny kommunikációt már nagyon korai életkorban el lehet kezdeni. A két–három éves gyermek már érti, hogy a szülők munkába mennek, bár még nem látja át teljesen. Érdemes egyszerű mondatokat használni, például: „Dolgozni megyek pénzt keresni, hogy vehessünk ennivalót”, vagy „A munkámban beteg embereknek segítek.” Ahogy a gyermek nő, fokozatosan több részletet is hozzáadhatunk.
A nyílt kommunikáció legfőbb előnye a negatív érzelmek megelőzése, mint amilyen a szorongás vagy a bizonytalanság. A gyermek azt is jobban megérti, hogy a felnőtteknek kötelezettségeik és feladataik vannak – ez pedig hozzájárul a nagyobb érzelmi stabilitáshoz.
A munkáról való beszélgetésnek további előnyei is vannak. A gyermek felelősséget tanul, megérti a pénz értékét, és jobban átlátja, honnan származnak azok a dolgok, amelyeket nap mint nap használ.
Mi magunk is aktívan és rendszeresen hozzuk szóba a munkát, például hazaérkezés után, illetve a közös étkezések alatti beszélgetések során.
Hogyan magyarázzuk el egyszerűen a gyereknek, mivel foglalkozunk?
Próbáljuk a gyermeknek elmagyarázni, mit foglal magában a munkánk. Ha például ápolóként dolgozunk, megmutathatunk a gyermeknek egy gyerek orvosi táskát. Mondjuk el, hogy beteg embereknek segítünk, lázat mérünk, gyógyszert adunk, hogy jobban legyenek. A vizuális és játékos formákon keresztül ért meg minket a legkönnyebben.
A különböző foglalkozásokat szemléltető példákat a nap bármely szakában fel lehet villantani. Az eladó munkáját közös vásárlás közben is be lehet mutatni. Közben beszélgessenek arról, mit csinál az eladó (pénzt számol, árut ad). A buszsofőrt a gyerek könnyen felismeri útközben – mutassuk meg, hogyan szállnak fel az emberek, a sofőr ellenőrzi a jegyeket, vezeti a járművet és ügyel a biztonságra.
Jó stratégia, ha időnként közvetlenül elvisszük a gyermeket a munkahelyünkre. A gyerekek erőltetés nélkül ismerkednek meg a környezettel, látják a kollégáinkat, megismerik a napunk valóságát. Így konkrét képük lesz arról, hol vagyunk, amikor nem vagyunk otthon, ami megnyugtatja őket.
Konkrét példa egy párbeszédre: Gyermek: „Miért mész el minden nap valahová?” Mi: „Munkába megyek. Ez az a hely, ahol a munkámat végzem, ahogy például az óvónő is az óvodában. Én pedig az embereknek segítek a számítógépekkel, hogy dolgozni tudjanak.”
Hogyan alakítsunk ki egészséges munkával kapcsolatos értékeket és hozzáállást a gyerekekben
A munkáról folytatott beszélgetések ideális lehetőséget adnak arra, hogy megmutassuk a gyermeknek a munka tágabb értelmét. Magyarázzuk el, hogy a munka nem csupán szükséges rossz. Beszéljünk róla úgy, hogy például más embereknek segítünk, vagy hogy a munkánk érdekes. A gyerekek könnyen lemásolják a szülői hozzáállást.
A munkát természetes tevékenységként mutassuk be, amely az élet része, és amely által hozzájárulunk a társadalom működéséhez. Emeljük ki azt az előnyt is, amely nekünk személyesen hasznot hoz – például hogy szeretjük hasznosnak érezni magunkat, és örömöt okoz, amikor valamit sikerül elérnünk. Tanítsuk meg a gyermeket, hogy mindenkinek fontos szerepe van a társadalomban – a kukásnak éppúgy, mint az orvosnak vagy a gazdának.
Hogyan válaszoljunk a gyerekek munkával és foglalkoztatással kapcsolatos nehéz kérdéseire
Előfordulhatnak nehéz helyzetek, amikor kevésbé örömteli kérdésekre is válaszolni kell. Ha például a szülő elveszíti a munkáját, fontos a helyzetet a gyermeknek érzékenyen, de őszintén elmagyarázni. Olyan szavakat használjunk, amelyek megfelelnek a gyermek életkorának, és főként a pozitív oldalra helyezzük a hangsúlyt – több időt tölthetünk együtt, vagy akár olyan új munkát kereshetünk, ahol még boldogabbak leszünk.
A gyerekeket gyakran az is érdekli, miért tűnnek egyes hivatások veszélyesnek. Magyarázzuk el, hogy sok valóban megterhelő foglalkozás létezik – például a tűzoltó, a katona vagy a kórházi sürgősségin dolgozó orvos. Tegyük hozzá, hogy ezek az emberek speciális képzést kapnak, hogy a helyzeteket kezelni tudják.
Előfordulhat, hogy a gyermek nehezményezi, hogy a szülő állandóan dolgozik. Próbáljuk elmagyarázni, hogy ez azért van, hogy jó és boldog életet biztosítsunk neki, tudjunk ételt, ruhát és játékokat venni. Érdemes hangsúlyozni, hogy a szülő számára sem mindig kellemes a helyzet, de igyekszik a lehető legtöbbet a gyermekkel lenni.
Az a kérdés, hogy „És miért kell egyáltalán mindig dolgoznod?”, az egyik legnehezebb. Megfelelő válasz lehet például: „Azért, mert az emberek segítenek egymásnak – én segítek megjavítani az autót, és jutalmul mi is meg tudjuk venni azokat a dolgokat, amelyekre a jó élethez szükségünk van.” Így a gyermek megérti az emberek közötti összefonódást és kölcsönös függést.
A leggyakoribb hibák, amikor a gyerekekkel a munkáról beszélünk
A szülők gyakran, akaratlanul is, a munkához kapcsolódó negatív érzelmeket közvetítik. „Bárcsak ne kellene dolgoznom”, „Már megint a munka”, vagy „Bárcsak végre lenne szabadidőm.” A gyerek ezeket a kifejezéseket könnyen megjegyzi, és azt a benyomást alakítja ki, hogy a munka valami negatív és kellemetlen. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne őszintének lenni a gyermekkel – inkább törekedjünk a konkrét helyzetek és érzések megnevezésére („Ma fáradt vagyok, mert őrült nagy hajtás volt a munkahelyen”), de kerüljük a munkáról mint olyanról szóló általános, negatív kijelentéseket.
Beszélgessünk a gyermekkel aktívan a munkánkról. Ez segít neki jobban megérteni a világot. Ha szeretnénk gördülékenyebben kommunikálni a munkáról, segíthet például egy könyv megvásárlása.