Akár az óvodába való első belépésről, iskolakezdésről, egy szakkörre való beiratkozásról vagy a család új helyre költözéséről van szó – mindannyiszor nagy közösségváltásról van szó. Teljesen rendben van, ha zavarban vagyunk, bizonytalanságot vagy enyhe aggodalmat élünk át – mi, szülők, és a gyermekeink is. A gyermek új közösségre való felkészítésének fő célja azonban az, hogy ezeket az érzéseket pozitív várakozássá és lelkesedéssé alakítsuk.
Miért olyan fontos a gyerekek számára az új közösségre való felkészülés?
Az új közösség elősegíti a gyermek szociális fejlődését, formálja készségeit és képességeit. A megfelelő alkalmazkodás alapvető hatással van nemcsak magára a közösségbe való belépésre, hanem befolyásolja a gyermek teljes fejlődését és jövőbeli képességeit is arra, hogy új helyzeteket oldjon meg és kapcsolatokat alakítson ki. Az a gyermek, aki jelentős problémák nélkül beilleszkedik az új közösségbe, nagyobb önbizalmat szerez, és a jövőben is társas téren sikeresebb lesz.
Az alkalmazkodás azonban nem zajlik teljesen automatikusan, és ha nem megfelelően kezeljük, a gyermek számára jelentős szorongás vagy stressz forrása lehet. A szülők gyakori hibája a helyzet alábecslése, az alkalmazkodás siettetése, vagy épp ellenkezőleg, bármiféle felkészülés halogatása abban a reményben, hogy „a gyerek majd magától megszokja”.
Hogyan beszéljünk a gyermekkel az új közösségbe való belépésről?
Az alkalmazkodás sikeressége a megfelelő kommunikáción múlik. Sok szülő hajlamos túlzottan aktívan győzködni a gyermeket, vagy épp ellenkezőleg, teljesen figyelmen kívül hagyni az aggodalmait. A leghatékonyabb a természetes, nyílt kommunikáció, amelyben a szülők meghallgatják a gyermek érzelmeit anélkül, hogy azokat tagadnák vagy gúnyolnák.
Érdemes jó előre beszélgetni a gyermekkel. Kérdezzétek meg: „Mit vársz a legjobban?”, „Van valami, amitől tartasz?”, „Hogyan képzeled el az új barátaidat?” Így a gyermek fokozatosan pozitív jövőképet alakít ki, és egyúttal arra is ösztönzitek, hogy átgondolja, hogyan lehet kezelni a lehetséges helyzeteket.
Mesélhettek saját gyerekkori történeteket is arról, hogyan alkalmazkodtatok ti magatok az új környezethez. Ettől a gyermek úgy érezheti, hogy az érzéseivel nincs egyedül, és valós példát kap arra, hogyan lehet megküzdeni az alkalmazkodás folyamatával.
A gyermek felkészítése az új közösségre nem kell, hogy stresszes próbatétel legyen sem a gyermek, sem a szülők számára. A siker kulcsa a pozitív hozzáállás, a nyitottság és a türelem!