Sok gyerek vágyik arra, hogy legyen otthon állatbarátja, legyen az akár egy kicsi hörcsög, aranyos tengerimalac, hűséges kutya vagy bújós macska. A gyerekek és az állatok között általában szép kapcsolat alakul ki, amely nagyon pozitívan befolyásolhatja a gyermek fejlődését, a felelősségre nevelést és erősítheti az empátiát. Az állat azonban nem játék, folyamatos gondozást, időt, energiát és bizonyos ismereteket igényel. Ezért fontos, hogy a szülők megfelelő kisállatot válasszanak, és megtanítsák a gyermeknek, hogyan kell róla helyesen gondoskodni.
Lehet, hogy már most látjátok gyermeketek lelkesedését – ez kétségkívül szép, de önmagában nem elég ahhoz, hogy valódi kis állatgondozó váljon belőle. A házi kedvenc gondozásához fűződő jövőbeni pozitív viszony és lelkiismeretes hozzáállás szempontjából kulcsfontosságú a szülői irányítás már a legelejétől. Célszerű, ha a szülők már az állat beszerzése előtt alaposan elmagyarázzák a gyerekeknek, mit is foglal magában a gondozás, milyen feladatok lesznek, és mennyi örömet hozhat az állat.
Melyik állat a legjobb választás a családnak?
Az első fontos lépés annak eldöntése, milyen állat költözik a családba. A választáskor mérlegelni kell a gyermek életkorát, képességeit, a család életmódját, az időkereteket és a térbeli lehetőségeket. Érthető, hogy egy kicsi, a körülötte lévő világot még csak most felfedező gyermek nem tud gondoskodni nagyobb állatról, például kutyáról. A családok gyakran fontolóra veszik a kisebb emlősöket, mint a hörcsög, tengerimalac vagy a díszhalak, különösen kisebb gyermekeknél.
A rágcsálók, díszhalak vagy a hullámos papagájok általában nem túl igényesek; gondozásukat a kisebb gyermekek is el tudják látni szülői segítséggel. Ezek az állatok egyúttal kiváló első lépést jelentenek a rendszeresség, a táplálás és az állati szükségletek megismeréséhez. Ezzel szemben a nagyobb állatok, mint a kutya, a macska vagy akár a ló, gondozása jóval nagyobb felnőtt részvételt igényel.
Fontos szempont az állattartással járó pénzügyi költségek felmérése is. El kell magyarázni a gyermeknek, hogy egy élő állat rendszeres kiadásokkal jár: eledel, állatorvosi ellátás, szükséges kiegészítők és esetleges speciális igények (oltások, féreghajtás, műtétek).
Nem utolsósorban mérlegelni kell, hogy meddig él az állat. Érdemes a gyermekkel nyíltan beszélni az elköteleződésről, amit egy állat beszerzése jelent. Már az elejétől jó tudatosítani, hogy élő lényről van szó, amely évekig a család része lesz, nem csak hónapokig. Ilyen megközelítéssel fejlesztjük a gyermekeknél a felelősségérzetet, az empátiát és a természethez, illetve más élőlényekhez fűződő kapcsolatot.
Felkészülés az állat érkezésére
Mielőtt az állatka végleg megérkezik a családba, érdemes tisztázni, mikor szerzitek be az állatot. Ezután világosan magyarázzátok el a gyerekeknek, mely feladatok tartoznak majd rájuk az állat gondozásában.
Sok szülőnél bevált egy áttekinthető terv vagy naptár készítése, ahol az egyes tevékenységek rögzítve és ellenőrizve vannak. Kezdetben egy ilyen naptár nagy segítség lehet nemcsak a gyermeknek, hanem a szülőnek is: nyomon tudja követni a feladatok teljesítését, és útközben megjutalmazhatja a gyermeket szóbeli dicsérettel vagy apró jutalommal.
Fontos az otthon felkészítése is az állat érkezésére: kényelmes és biztonságos hely, minőségi eledel vagy fekhely, esetleg játék, amelyhez az állat azonnal hozzáfér, amint hazaérkezik. Ha a gyermeket bevonjátok az előkészületekbe és a szükséges eszközök beszerzésébe, már az elejétől erősebb kötődés és kifejezettebb felelősségérzet alakul ki.
A szülőknek már az első pillanatoktól hangsúlyozniuk kell, hogy az állat élőlény. Az állatok iránti tiszteletet a szülők adják át a legjobban saját példájukkal: gondoskodással, tisztelettel és gyengéd bánásmóddal. Mielőtt az állat a családba kerül, beszéljétek meg a gyermekkel a bizonyos határok tiszteletben tartásának szükségességét is – például, hogy az állatnak szüksége van pihenő- vagy etetési időre, amikor nem szabad zavarni.
Mindennapi gondozás és a gyermek tartós érdeklődésének fenntartása
A hosszú távú állatgondozás egyik legnagyobb buktatója a gyermek érdeklődésének fokozatos csökkenése. Ennek megelőzésére fontos, hogy a gondozás érdekes, változatos – és mindenekelőtt rendszeres legyen. Jól működnek a közös tevékenységek (a kutyasétáltatás vagy a tengerimalac etetése), valamint a dicséret a jól elvégzett feladatokért.
További lehetőség, ha a gyermeket különféle versenyekbe vagy eseményekbe vonjátok be a kisállatával – például kiállításokba vagy kisebb közösségi versenyekbe. Az állatorvos látogatása is nevelő, pozitív élménnyé válhat: a gyermek megtanulja, mennyire fontos a rendszeres gondozás, hogyan ismerhetők fel a lehetséges problémák, és hogyan lehet felelős állattartó.
Sok szempontból nagyszerű dolog állatot hozni a családba, de jól gondoljátok át, és készítsétek fel rá a gyermeket. Fontos meggyőződni arról, hogy a gyermek valóban érdeklődik az állat iránt, akar róla gondoskodni, és ez nem csupán egy hirtelen szeszély.