Az anyasági szabadságot gyakran boldog és idilli időszaknak tekintjük, amikor a nő végre lelassít, élvezi az újszülött babájával töltött pillanatokat, és a szeretet és gondoskodás új dimenzióit fedezi fel. Csakhogy a nők túlnyomó többsége a következő hónapokban magányosnak érzi magát.
Nem a te hibád. A kutatások szerint az anyasági időszak alatt a cseh nők akár 10-ből 6-an is a magány valamely formáját élik át. Mindannyiunknak szüksége van társas kapcsolatokra, megosztásra és megértésre, és a gyermekről való gondoskodás – bármilyen szép is – hosszú hetekre valóban képes elszakítani a felnőttek hétköznapi világától.
1. Miért érezzük magunkat magányosnak anyasági szabadságon?
a) Mi a magány, és hogyan nyilvánul meg
A magány nem csupán unalom vagy az az egyszerű érzés, hogy „nincs itt senki”. Ez egy mélyebb érzelmi állapot, amikor úgy érezzük, hogy hiányzik a társas kapcsolat vagy a minőségi kapcsolatok. Az ember akkor is érezheti magát magányosnak, ha mások veszik körül – például az az anya, aki egész nap a gyermekével van, de nincs lehetősége felnőttel beszélgetni, megölelni valakit, hogy valaki meghallgassa, vagy hogy egy másik felnőtt elfogadja.
A magány természetes, és bizonyos mértékig életünk különböző szakaszaiban mindannyian megtapasztaljuk. Gond akkor van, ha ez az állapot hosszan tartó elszigeteltségérzéssé növi ki magát, csökkenti az energiánkat, örömünket, motivációnkat, vagy akár hatással kezd lenni a fizikai egészségünkre. Pszichológiai értelemben a magány gyakran társul fáradtsággal, ingerlékenységgel, kisebbrendűségi érzéssel vagy szomorúsággal. Sok nő arról számol be, hogy elveszítette önmagát, vagy „láthatatlannak” érzi magát.
Az anyasági szabadságon ráadásul ott a kötelezettség, hogy egy másik emberről gondoskodj, ami kevesebb időt és teret jelent magadra, kevesebb társas kapcsolatot, és néha kevesebb alvást vagy lelki jóllétet.
b) A magány tipikus forrásai az anyukáknál
Az egyik fő tényező az életritmus megváltozása. A munka, a hobbik és a másokkal való kapcsolattartás korlátozott – most minden a babáról szól. Különösen az első hónapokban a gondoskodás intenzív, és szinte folyamatos figyelmet igényel.
Egy másik forrás az úgynevezett identitásvesztés. Hirtelen már nem kolléganő, sportoló, kreatív lélek vagy – hanem elsősorban anya. Hónapokig, néha évekig is eltarthat, míg újra megtalálod önmagad. Ráadásul, ha a közelben nincs barátnő vagy család, aki segíthetne, az elhagyatottság érzése tovább mélyülhet.
A rutin is nagy szerepet játszik. A mindennapi menetrend – etetés, pelenkázás, altatás – sztereotippé és monotonná válhat. És nincs kivel megosztani a vicces vagy nehéz pillanatokat, mert a partnered gyakran dolgozik, a barátoknak pedig más gondjaik vannak.
És nem utolsósorban a társadalmi nyomás is közrejátszik. „Hiszen az anyasági az élet legszebb időszaka.” Ha a te tapasztalatod nem mesébe illő, lehet, hogy szégyent vagy bűntudatot érzel a nehéz érzéseid megosztása miatt.
c) Pszichológiai és társas összefüggések
A magány elmélyíti az érzelmi hullámvölgyeket, és a komolyabb problémák – például szorongás vagy szülés utáni depresszió – első jele is lehet. Ugyanakkor fontos felismerni, hogy a puszta kapcsolattartás másokkal nem mindig automatikus gyógymód. Nemcsak a mennyiség számít, hanem elsősorban a kapcsolatok minősége.
2. Nem vagy egyedül, és a magány nem gyengeség
A megosztás és a támogató közösségek jelentősége
A magány érzésére az egyik leghatékonyabb „recept” a megosztás. Lehet, hogy úgy érzed, mindent csak te élsz át, de az igazság az, hogy más anyukák is gyakran ugyanazokkal a kérdésekkel és érzésekkel küzdenek. Olyan nők társaságába kerülni, akik hasonló élethelyzetben vannak, megkönnyebbülést hozhat.
A játszószobák és a játszóterek ideálisak új kapcsolatok kialakítására, a gyermek itt másokkal együtt játszhat, te pedig a többi szülővel először egy kis csevegést kezdeményezhetsz. Lehet, hogy legközelebb újra találkoztok, és már folytatjátok az előző témákat.
3. Idő csak magamnak
a) Miért kulcsfontosságú az idő saját magadra?
Az anyaság egyik legnagyobb kihívása a saját szükségletek állandó háttérbe szorítása a gyermek javára. Állandóan „készenlétben” lenni azonban hosszú távon nem egészséges. Nemcsak fizikai pihenésre, hanem lelki pihenésre is szükséged van – intellektuális ingerekre, saját hobbikra és olyan időre, amit csak magadra szánsz.
A pszichológusok szerint a beteljesültség érzéséhez, a kiégés megelőzéséhez és a lelki egyensúly fenntartásához rendszeresen tenni kell valamit csak magadért. Még az rövid, magadra szánt percek is növelik a boldogságérzetet, az energiaszintet, és csökkentik a frusztrációt vagy a magányosság érzését. Engedd meg magadnak ezt a luxust bűntudat nélkül.
b) Hogyan kezeld az „anyabűntudatot”
Az anyákat gyakran gyötrik a belső szemrehányások – az az érzés, hogy minden, magukra fordított másodperc valami rossz. A valóság? Elégedett anya = elégedett gyermek és elégedett család. Felejtsd el azt a gondolatot, hogy mindig csak másokért kell lenned. Ha örömmel szeretnéd megélni az anyaságot, szükséged van ezekre a pillanatokra a saját „újraindításodhoz”. Magyarázd el a környezetednek, hogy részben miattuk is teremtesz időt magadra – és magad is győződj meg róla!
4. Gyógyító kapcsolatok: hogyan ápold a párkapcsolati, családi és baráti viszonyokat
a) Kommunikáció a partnerrel és a gondoskodás megosztása
Az anyasági, különösen az első gyermek után, óriási terhet jelent nemcsak az anyának, hanem az egész párkapcsolatnak is. Gyakran nemcsak a gyermek, hanem a háztartás fő gondozójává is válsz, a partnered pedig hirtelen inkább segítő szerepbe kerül. A kulcs az, hogy nyíltan, tárgyszerűen, de kedvesen kommunikáljatok arról, hogyan érzed magad valójában.
Ne félj szólni, amikor már nem bírod. Osszátok meg igazságosan a gondoskodást. Még a rövid közös pillanatok „mint partnerek” (film, kávé, séta) is alapot teremtenek a szülők harmonikus együttéléséhez. Ha van rá lehetőség, tervezzetek legalább időnként egy randit, és beszélgessetek más témákról is, ne csak a gyerekekről.
b) Ne veszítsd el a kapcsolatot a barátokkal
A barátságok megváltoznak a gyermek születése után – egyesek megmaradnak, mások eltávolodnak. A kapcsolatok fenntartásához próbálj rendszeres telefonhívásokat, vagy legalább üzeneteket betervezni. Jó, ha a gyermektelen barátok felé is nyitott maradsz – néha az ő „felnőtt” nézőpontjuk segít kiszakadni a gyermekgondozásból.
Tipp: Ha valamelyik barátság kihűlt, írj te először. Lehet, hogy a másik oldalon is hasonló gondolatok vannak, és elég megtörni a jeget egy rövid üdvözlettel, meghívással...
c) A tágabb család bevonása a gondoskodásba és a közös programokba
Nagymamák, nagypapák, nagynénik, nagybácsik – a családi hálózat nagy támasz lehet. Például, amikor szükséged van valakire, aki vigyáz a gyermekre. Ha távol élsz a családtól, próbáld ki a virtuális kapcsolattartást is, és hívd fel a szeretteidet.
Az anyasági egy út. Ehhez hozzátartozik az időnkénti magányérzet, illetve a kétely, hogy mindent jól csinálsz-e. Az anyasági alatti magány nem gyengeség és nem is kivételesség. Ez kapcsolatért, megosztásért és támogatásért kiált.
Engedd meg magadnak, hogy minden érzelmet megélj, beleértve a fáradtságot és a frusztrációt is. Ne habozz időt szánni magadra, keresni és kialakítani új barátságokat, ápolni a párkapcsolatot és a kapcsolatokat.