Egy szupermarket közepén vagytok, a gyermeked elkezd fékezhetetlenül kiabálni, sírni, és nem hajlandó elmozdulni a helyéről. Vagy otthon vagytok, és a látszólag nyugodt légkör egy pillanat alatt könnyekkel, kiabálással és akár rugdosással kísért viharos jelenetté változik. Igen, ezek a dührohamok, amelyekkel szinte minden, egytől öt éves korú gyermeket nevelő szülő találkozik.
A dühroham teljesen természetes megnyilvánulás. Bizonyos életkorban a gyermek még nem tudja szavakkal kifejezni az érzéseit, ezért a testével segít magán – kiabálással, sírással vagy kontrollálhatatlan mozdulatokkal. Néha ezek az érzelmi kitörések olyan erősek, hogy a szülők azon tűnődnek, mit csinálnak rosszul, és hogyan kezeljék a helyzetet.
Miért él át a gyermek dührohamokat
Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a gyermek dühét, meg kell értenünk, honnan ered. Egy és három éves kor között a gyermek intenzíven alakítja ki a saját identitását, és igyekszik érvényesíteni az akaratát. Ha ez nem sikerül, frusztrálttá válik, és dührohammal reagál.
Érzelmi szempontból a düh a gyermek számára nagyon megtévesztő érzés. A gyermek nem tudja, milyen frusztráltnak vagy túlterheltnek lenni, pedig pontosan ezeket az érzéseket éli át. Segítségre van szüksége a környezetétől, hogy megértse, mit él át, és hogyan reagáljon.
Egy másik fontos szempontot a fiziológiai tényezők jelentenek. Az éhség, a fáradtság vagy az alváshiány döntő szerepet játszhatnak. Ha a gyermeked mindig ugyanabban az időben robban ki dühében, jó eséllyel épp ezek az igények állnak a háttérben.
És nem utolsósorban a dührohamoknak külső okai is vannak. Az unalom, a környezet általi félreértés és a figyelemhiány.
Hogyan ismerjük fel a dühroham első jeleit, és hogyan reagáljunk rájuk helyesen
Fontos, hogy ne várjuk meg, amíg a düh teljes erővel kitör. Figyeld a gyermeked. Egyes gyerekek már a valódi kitörés előtt izegnek-mozognak, harapdálják az ajkukat, vagy ökölbe szorítják a kis kezüket. E jelek felismerése és az azokra adott válasz segít megelőzni a rohamot.
Ha megjelenik egy „figyelmeztető jel”, próbálj empatikusan reagálni. Mondhatsz nyugodtan ilyesmit: „Látom, nem tetszik, hogy várnod kell; most egy pillanatra együtt várunk.” Ezzel egyszerre fejezed ki a megértésedet, és kijelölöd a határokat.
A düh első jeleinél az is hasznos, ha egy időre tevékenységet váltotok, vagy eltereled a gyermek figyelmét máshová.
A leggyakoribb szülői hibák a gyermeki dührohamok kezelésében
Kerüld el, hogy te magad is hagyd magad elragadni a dühtől, és kiabálni vagy fenyegetőzni kezdj. Az ilyen reakció csak megerősíti a gyermekben a negatív viselkedési mintát, és még hevesebb kitörést vált ki.
Gyakori hiba még az engedékenység. Sajnos ezzel azt tanítjuk meg a gyermeknek, hogy a dühroham hatékony eszköz a cél eléréséhez.
A dühroham figyelmen kívül hagyása sem megfelelő megoldás. Ilyenkor a gyermek magányosnak érzi magát, nem érti az érzelmeit, és nem tanulja meg kezelni azokat.
Az ideális reakció tehát a következetesség, kedvességgel párosítva.
A nyugalom és a higgadtság megőrzése a gyermeki dührohamok idején a szülőség egyik legnagyobb kihívása. Adj a gyermeknek szeretetteljes támogatást, de közben állíts fel egyértelmű határokat. Segítsd a gyermek érzelmi stabilitásának fejlődését, hogy megkönnyítsd a további életútját. Szorítunk!