Gyakran előfordul, hogy egy idő után a gyerekek elveszítik a kedvüket a tanulástól, kerülik a feladatokat, és a kíváncsiság helyét az arcukon frusztráció vagy közöny váltja fel. Miért történik ez? Mit tehetsz szülőként, ha szeretnéd támogatni gyermeked önállóságát és iskolai felelősségvállalását?
A válaszok nem egyszerűek – a gyermek tanulási motivációja összetett folyamat, amelyet befolyásol a gyermek belső világa és a családi háttér, valamint az iskola feltételei is.
1. A gyermeki motiváció megértése
A motiváció az az erő, amely bizonyos cselekvésre késztet bennünket, megadja a kedvet és az energiát az akadályok leküzdéséhez, a cél eléréséhez, új dolgok megtanulásához. A gyerekek esetében a tanulási motiváció az egészséges fejlődés kulcsfontosságú része. Motiváció nélkül a gyermek csak „mert muszáj” tanul, ami rövid távú tudáshoz, az iskolától való elidegenedéshez és az öröm elvesztéséhez vezet.
A kutatók megkülönböztetik a belső motivációt (a gyerek magától szeretne megismerni valamit, érdekli) és a külső motivációt (jutalom, büntetés vagy a környezet nyomása miatt viselkedik bizonyos módon). Hosszú távú fejlődéshez a belső motiváció támogatása a leglényegesebb. A gyerekeknél azonban a két típus gyakran összeér.
A fejlődés különböző szakaszai erősen befolyásolják, hogyan alakul a motiváció. A totyogók és az óvodások természetes vággyal fedezik fel a világot – minden körülöttük új és lenyűgöző. Amint a gyermek iskolába kezd járni, a motiváció megváltozhat: megjelenik a teljesítménykényszer, a kortársakkal való összehasonlítás, illetve a kudarcok okozta csalódás.
Miért járnak tehát egyes gyerekek örömmel iskolába, mások pedig nem? Sokszor az dönt, hogyan állnak a belső motivációval. Mennyire kapnak lehetőséget önállóan bekapcsolódni különféle játékokba, eszközöket választani, illetve eldönteni, mikor és melyik házi feladatot végzik el. A motiváció nem veleszületett tulajdonság – olyan készség, amely fejleszthető.
A belső motiváció azt jelenti, hogy a gyermek azért tesz valamit, mert értelmesnek vagy szórakoztatónak tartja. Lehet ez a megismerés öröme, az új készség elsajátításának büszkesége, egy téma iránti érdeklődés vagy a kíváncsiság. A külső motiváció során a gyermek feladatokat teljesít jutalomért (dicséret, édesség, új játék), vagy a büntetéstől való félelemből (kiabálás, tévétilalom, rossz jegy).
Fontos észben tartani, hogy a külső motiváció önmagában nem ártalmas – a fejlődés egyes szakaszaiban elengedhetetlen, és rendszerint átmeneti híd a belső motiváció felé. A szülők azonban gyakran túl sokáig maradnak a külső motivációnál, és a gyermek így sokszor el sem jut a belső motivációig.
Az életkorral nő a kortárscsoport jelentősége – az osztálytársak és a barátok befolyásolják a gyermek iskolához való viszonyát. A pubertás és a serdülőkor pedig olyan időszak, amikor a motivációt erősen befolyásolják az érzelmek és a dac az autoritásokkal szemben.
A motivációbeli különbségek nemcsak a temperamentumból fakadnak, hanem abból a környezetből is, amelyben a gyermek felnő. Azok a gyerekek, akik otthon bizalmat és biztonságot élhetnek meg, tovább megőrzik a tanulási kedvüket. Ezzel szemben a folyamatos nyomás, az összehasonlítgatás vagy a nem megfelelő szemrehányások elnyomják az érdeklődésüket.
A szülők számára ez főként felelősséget jelent: olyan légkört teremteni, ahol a gyermek nem fél hibázni.
2. Hogyan motiváld a gyereket otthon
A gyerekek elsősorban utánzással tanulnak. Ha a szülők kíváncsiságot mutatnak, örülnek az újdonságoknak, és lelkesedni tudnak valamiért, ez a „tanulási kedv” a gyerekre is átragad. Az iskola és a tanulás iránti viszonyát a gyermek főként otthonról veszi át. Nem kell tökéletesnek lenned, és nem kell mindent tudnod. A fontos az, hogy érdeklődést mutass, ne félj a gyerek előtt hibázni, és megmutasd, hogy a tanulás nem csupán „szükséges rossz”, hanem az öröm és az elégedettség forrása is lehet. Olvassatok együtt, beszélgessetek a bennetek felmerülő kérdésekről, nézzetek dokumentumfilmeket, vagy oldjatok meg rejtvényeket.
Támogasd a gyereket olyan környezettel, ahol tud a dolgokra összpontosítani. Jól megvilágított íróasztal, jó minőségű ágy és játékra alkalmas tér fontos a gyerekeknek. De fontos az is, hogy legyen idő és tér, amikor csendben, nyugalomban koncentrálhat.
Az önállóság támogatása a motiváció egyik legfontosabb aspektusa. Életkorának megfelelően kapjon esélyt arra, hogy feladatai egy részét saját maga tervezze, szervezze a munkáját, és egy nagyobb feladatot kisebb lépésekre osszon fel stb.
A szülő inkább kérdésekkel segítsen, mint tanácsokkal: „Te hogyan csinálnád?” vagy „Mi megy ebben jól? Min változtatnál?”.
3. Eszközök és tevékenységek a motiváció támogatására
A különféle tevékenységek vagy didaktikus játékok segítik a gyereket készségei gyakorlásában és fejlesztésében – legyen szó logikáról, finommotorikáról, nyelvről, matematikáról vagy képzeletről – mindezt természetes, erőltetésmentes formában. A jól megválasztott eszköz vagy tevékenység szó szerint hidat képezhet a játék és a tanulás között.
Ideális tevékenységek például:
- Makettezés, kirakók vagy 3D építők
- Főzés vagy sütés
- Kertészkedés (a növekedés megfigyelése, magok számolása, napló vezetése)
- Szerepjáték: bolt, posta, orvos (kommunikáció, problémamegoldás, matematika)
- Vizes kísérletek, „tudományos” kísérletek és egyszerű fizika otthon
- Különféle társasjátékok, amelyek a szókincset, a logikát vagy a megfigyelőképességet fejlesztik
- Kirándulások a természetbe felfedezéssel vagy különböző dolgok gyűjtésével (kövecskék, gesztenyék stb.)
A technológia éppúgy része a mai gyerekek világának, mint a könyvek és az építőjátékok. Minőségi alkalmazások, digitális játékok vagy online kurzusok választásával szórakoztató formában közelítheted a bonyolultabb témákat is. Népszerű alkalmazások például a Duolingo (nyelvek), a Khan Academy (matematika, természettudományok), a Scratch és a Code.org (programozási alapok), illetve különféle logikai táblagépes játékok. A digitális didaktikai eszközök azonban ne helyettesítsék a fizikai tanulást, inkább legyenek kellemes kiegészítések.
4. Rutin, időszervezés és motiváció
Azok a gyerekek, akiknek a kötelezettségeikben rendszeresség van, jobban tudnak koncentrálni és pihenni is. A tanulás rendszere segít a stressz csökkentésében is – a gyermek tudja, mikor készíti el a feladatokat, mikor van ideje játszani, és mikor pihenhet. A rendszeresség a halogatás megelőzése, és segít elkerülni a kapkodós, utolsó pillanatos befejezéseket.
Érdemes délutáni blokkokat kijelölni a tanulásra, amelyeket rendszerint játék és mozgás követ. Az idősebb gyerekek vezessenek saját határidőnaplót vagy órarendet.
5. Hogyan bánjunk a hibákkal
A kudarctól való félelem gyakran abból fakad, hogy otthon túl nagy hangsúly kerül a teljesítményre és a hibátlan eredményre. A gyakorlatban ez azt jelenti: soha ne alázd meg a gyereket egy egyszeri sikertelenség miatt. Magyarázd el, hogy a felnőttek sem tanulnak meg mindent elsőre.
Változtasd a hibát tabuból hétköznapi témává. Segíts a gyermeknek elemezni a hibákat. Kérdezd meg: „Mit próbálnál legközelebb másként?”. Az eredmény nem a perfekcionizmus, hanem az a képesség, hogy ne adja fel, és emelt fővel menjen tovább.
6. Gyakori szülői hibák, és hogyan kerülhetők el
Az egyik leggyakoribb hiba a nem megfelelő nyomásgyakorlás – a nagy elvárások, a folyamatos összehasonlítás vagy a hibátlanság erőltetése többnyire demotivál, szorongást és ellenállást vált ki. A gyerek nem kis felnőtt – a tempója és a tanulási stílusa nem mindig esik egybe a mi elképzeléseinkkel. Ne feledd, az elismerés a fejlődésnek szól, nem a tökéletes eredménynek. Igyekezz nem fenyegetőzni, és ne helyezz kilátásba felesleges büntetéseket rossz jegyekért vagy lassabb tempóért.
Ne terheld túl a gyereket. A túl sok szakkör, házi feladat vagy a valószerűtlen elvárások kimerítőek lehetnek. A motiváció része ezért az is, hogy a gyerek megtanuljon jól pihenni, és időt tervezzen nemcsak a kötelességekre, hanem a játékra és a sportra is.
Ne törekedj a tökéletességre. Keressetek együtt új utakat, ünnepeljétek a sikereket, és ne féljetek a hibáktól.