A gyerekeknél jelentkező unalom szinte minden szülőt próbára tesz. A gyerek járkál a lakásban, nem tudja, mit csináljon, panaszkodik, hogy unatkozik, vagy mindenféle csínytevéssel teszi próbára a szülő türelmét. A tartós vagy gyakori unalom negatívan befolyásolhatja a gyerek fejlődését, hangulatát és a családi kapcsolatokat is. Másfelől fontos tudatosítani, hogy az alkalmi unalom egyáltalán nem árt a gyereknek, sőt a fantázia és a kreativitás fejlődéséhez vezethet.
Miért alakul ki, és miért kell foglalkozni vele?
Mit is jelent valójában, amikor a gyerek azt mondja, hogy unatkozik? Az unalom a közöny, a motivációvesztés és az általános diszkomfort sajátos érzése, amelyet a megfelelő ingerek hiánya okoz. A gyerekek különösen érzékenyek erre az érzésre. Ez természetes, mert nagy szükségük van tevékenységekre, új ingerekre és intenzív kapcsolódásra a környezetükkel.
Az unalom leggyakoribb oka a monotónia. Különösen akkor, ha a gyerek ugyanabban a környezetben (otthon, óvoda, iskola) tölti az idejét, és ugyanazokkal az ingerekkel, játékokkal vagy tevékenységekkel találkozik újra meg újra. Unalom akkor is jelentkezhet, amikor a gyerek túl van terhelve irányított foglalkozásokkal vagy túlságosan beosztott idővel. Ilyenkor paradox módon a frusztrációt az okozza, hogy nincs lehetősége önállóan választott tevékenységekre.
Hogyan előzzük meg az unalmat?
Elsőként érdemes a szervezett programok és a szabadidő egyensúlyára törekedni. A kötött napirend és a tervezett aktivitások mellett a gyereknek legyen elég tere az önálló játékra, kísérletezésre és a spontán próbálkozásra.
Hasznos a környezet rendszeres változtatása is: például kirándulások a környékre, természetjárás, vagy akár csak annak a térnek a megváltoztatása, ahol időt tölt. Így a gyerek fontos, új ingereket kap, amelyek megelőzik a megszokottság és a monotonitás érzését.
Fontos, hogy nyíltan beszéljünk a gyerekekkel az unalomról. Tanítsuk meg nekik, hogy ezt az érzést tekintsék természetes jelzésnek, ami azt üzeni: „ingereket szeretnék, változásra van szükségem.” Segítsük a gyereket abban, hogy aktívan kezelje a saját érzéseit, és vegyen részt a tevékenységek kitalálásában. Nagy segítséget jelentenek a minőségi játékok is, amelyek természetes módon fejlesztik, lekötik, és közben a testi-lelki fejlődését is támogatják. A Montessori játékok, kreatív készletek és társasjátékok ideális eszközök a megelőzésben
Mit tegyünk, ha a gyerek unatkozni kezd?
Ha ön is azok közé a szülők közé tartozik, akiket megrémít a mondat: „Rettentően unatkozom!”, biztosan nincs egyedül. Hogyan reagáljunk helyesen? Elsősorban kerülje a gyors, automatikus megoldásokat: például ne nyomja a gyerek kezébe a telefont vagy a tabletet, ne kapcsolja be a tévét, és ne adjon gyors parancsot sem, mint például: „akkor csinálj valamit!” Emlékeztessük a gyereket, hogy az unalom teljesen természetes érzés, amit időnként mindenki átél, a felnőttek is. Ezzel megnyugtatjuk, és közben segítjük abban, hogy megtanuljon érteni a saját érzéseihez.
Az első fontos lépés tehát az empatikus reagálás: „Aha, értelek. Látom, hogy már semmi sem érdekel. Szerinted miért lehet most így?” Ha a gyerek érzi, hogy valóban érdeklődik iránta, könnyebben megnyílik, és elkezd beszélni az érzéseiről. Az aktív meghallgatás kulcsfontosságú – a gyereknek éreznie kell, hogy a problémái nem közömbösek a szülők számára. Ez az egyszerű stratégia gyakran oda vezet, hogy a gyerek maga talál ki ötleteket a helyzet megoldására, vagy legalábbis megnyugszik.
A második lépésként adhatunk konkrét ötleteket anélkül, hogy egyvalamilyen tevékenységet ráerőltetnénk. Ne adjunk hosszú listát arról, mit kell csinálnia, inkább röviden javasoljunk néhány lehetőséget:
- „Mihez lenne most kedved?”
- „Eszedbe jut valami, amit érdemes lenne kipróbálni?”
- „Figyelj, találjunk ki együtt valami szuper dolgot. Nekem is vannak ötleteim, neked is, aztán meglátjuk, ki áll elő a jobb megoldással.”
- „Van valami, amit már régóta tervezel, de valamiért eddig nem próbáltad ki?”
- „Megpróbálhatnánk takarókból bunkert építeni, elővehetnénk a társasjátékokat, vagy inkább szeretnél valamit készíteni? Mit gondolsz, mi lenne a legjobb?”
Ne feledje, hogy a végső választást hagyja a gyerekre. Ezzel megadja neki az élményt, hogy kézben tartja a dolgokat, és közben az önállóságra is neveli.
Végül elmondható, hogy ha a gyermeke unatkozik, ne essen kétségbe. Ne feledje, hogy az „unatkozom” mondatra adott megfelelő reakció jó alkalom lehet a közösen eltöltött időre. Ha megtanul konstruktívan, empatikusan és nyugodtan reagálni, nemcsak az adott helyzet gyors megoldásában segít a gyereknek, hanem értékes készségekre is tanítja: az önállóságra és az érzelmi állapotok hatékony kezelésére.