A szociális készségek a gyermekkor során fejlesztett legfontosabb képességek közé tartoznak. Az, ahogyan a gyermek kommunikál, kapcsolatba lép és megosztja a teret más gyerekekkel, közvetlenül befolyásolja későbbi képességét közösségben működni, barátokat találni és teljes értékű kapcsolatokat kialakítani.
Teljesen érthető, ha aggódik amiatt, hogy az interakciókat nem kezdi-e túl korán, vagy éppen túl későn.
A korai gyermekkori szociális interakciók jelentősége
Milyenek is valójában a gyerekek első szociális interakciói, és miért érdemes odafigyelni rájuk? Ezek a gyermek első kísérletei arra, hogy kapcsolatba lépjen, kommunikáljon vagy játsszon más gyerekekkel. A szociális interakciók főként azért fontosak, mert lehetővé teszik az egészséges kommunikáció fejlődését, és tanítják az empátiát, a megosztást, a türelmet és a konfliktuskezelést.
A pszichológusok rámutatnak, hogy az egészséges mentális és érzelmi fejlődéshez a gyermeknek szüksége van ingerekre más kortársaktól. Noha ezek lehetnek egyszerű interakciók, például „Kölcsönadod azt a kockát?” vagy egymás figyelése, éppen ezek az apró pillanatok jelentik a gyermek szociális jártasságának alapját.
A gyermek a kortársakkal való kapcsolat során megismer más megközelítéseket, szokásokat, temperamentumokat, és megtanul bánni velük. Megtanulja megérteni a másikat, tiszteletben tartani a különbségeket és megbirkózni a különféle érzésekkel.
Mikor van a megfelelő idő arra, hogy a gyermek először kapcsolatba lépjen a kortársaival?
A szakértők sokat foglalkoznak az első szociális érintkezések helyes időzítésének kérdésével. Általános egyetértés, hogy a gyermek nagyjából 6 és 12 hónapos kora között kezd tudatosan készen állni más gyerekekkel való kommunikációra. Ebben az időszakban a kicsik fokozott érdeklődést mutatnak a környezet és a többi gyermek iránt, akik hasonlítanak hozzájuk.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ebben az időszakban a gyermeknek rendszeresen találkoznia kell a kortársaival, inkább egy érzékeny időszakról van szó, amikor az érdeklődése más gyerekek iránt növekedni kezd, és érdemes ezt a természetes késztetést észrevenni. Körülbelül az első és a második életév között intenzívebb próbálkozások figyelhetők meg a közös játékba és kommunikációba való bekapcsolódásra.
Vannak gyerekek, akik korábban készek az interakciókra, másoknak ez tovább tart. Mindig figyelje gyermekét, az ő reakcióit, viselkedését és érdeklődését. A gyerekek többnyire maguk küldenek egyértelmű jelzéseket arról, hogy készen állnak-e a kortársakkal való találkozásra.
Ne erőltesse túl, inkább keressen természetes alkalmakat – babakocsis séták, játszócsoportok, ismerősök gyerekekkel, gyereksarkok látogatása stb.
A túl korai és a túl késői szociális interakciók kockázatai
Kezdjük a túl korai interakciók kockázataival. Egyes gyerekek, akik érzelmileg még nincsenek felkészülve, stresszt, félelmet vagy nyugtalanságot élhetnek át. A túlzott ingerek társas környezetben negatívan befolyásolhatják a viselkedésüket, és alvásproblémákat, szorongást okozhatnak.
Másfelől a szociális kapcsolatok túl hosszú halogatása szintén problémákat okozhat. A gyermek bizonytalanná válhat a közösségben, és félénk lehet. A csoporthoz, például az óvodához vagy a baba-mama központokhoz való alkalmazkodás is sokkal nehezebb lehet.
Ezért igyekezzen egyensúlyt találni, gondolja át a gyermek temperamentumát. Ezután kezdje el fokozatosan és érzékenyen.
Az első szociális érintkezések helyes időzítése kihívás, de bármikor megpróbálhatja, és ha nem megy, a gyermeket semmire ne kényszerítse. Ideálisak azok a helyzetek, ahol vannak gyerekek, de az interakció nem kötelező – például a játszóterek. Ön is látni fogja, hogy a gyermek odamegy-e a többi gyerekhez, vagy inkább az Ön közelében marad, és csak Önnel kommunikál.